A hímvessző hüvelykje nem nyílik felálló állapotban

Nyomás Aduprint Kft. Valóban, a folyó hatalmas és szépséges volt. A Mindenható ujja jelölte ki útját a Föld arcán, hogy isteni céljait szolgálja.

Wass Albert Eliza

Hogy a rengeteg vadonban elszórtan élő emberek rajta keresztül tartsanak kapcsolatot egymás között. Hogy összekösse a kis falvakat, amelyek a végtelenül rohanó áradat mellé települtek. Hogy a bőség kimeríthetetlen forrása legyen, s az örökké zabolátlan, roppant ereje magához csalogassa a kíváncsiakat, a messziretekintőket, a kalandot keresőket, az álmodozókat és az alkotó szelleműeket.

S miután mindnyájukat magához édesgette, az ember és a természet gigászi küzdelme után önként kínálta kifogyhatatlan energiáit. A Nagy-folyó hullámzó vizének gyengéden susogó hömpölygése és a holdfényt hallgatag árnyékként ezüstösen szétszóró víztükre gyógyírt adott a magányosok és a megtört szívűek lelkének.

Mint az ajkak zárlásával képzett, az ajakhangokhoz tartozik, de rokonságban van a nyelvhangok közől az n-nel is, mint a mádra és nádra, meder és neder, mevet és nevet, medves és nedves szók változata mutatja. Sőt általában az n, közvetlenül ajakhangok, pl. Mint gyök vagy törzsbeli végbetű, a b, p képzővel szeret párosulni, pl. A d, g, t, s ezekből alakult cs, gy képzők előtt könnyebb kiejtés végett gyakran n-re változva ejtetik s rendesen iratik is, mint, ronda rom-d-agondor gom-dorgöngy göm-gygöndör göm-dörron-cs rom-csrongy rom-gyrongál rom-gálront rom-tont om-tbont bom-tönt öm-thánt hám-tszánt szám-thint him-thenger hem-ger hentereg hemteregcsont csom-tháncs hám-csnincs nem-es.

A Nagy-folyó vad volt és csodaszép. Igéző világ. Olyan, amelyet tisztelni, csodálni, ám birtokolni is kell mély vizű, kanyargós patakjaival, meredek szikláival, fákkal borított domboldalaival, sűrű erdeivel, sötét és félelmetes barlangjaival és szurdokaival együtt.

Teli volt vaddal, csobogó forrással, szelíd lapállyal és elbűvölő tisztással, melyek hívogatták mindazokat, akik szelíd fák alatt, egy patak mellett épült fakunyhóban képzelték el új otthonukat. De zord és vad is volt ez a világ, ahol csak a kemény és konok emberek boldogulhattak.

George Washington Ezt ma Wheeling-pataknak és Wheeling-szigetnek hívják.

Ettől másfél mérföldnyire a Pipe Creek ömlik a folyóba. A patakot az indiánok egy itt talált kőről nevezték el, amelyből pipáikat készítették.

Выходит, моя роль была запланирована, еще когда город только создавался. -- Это можно сказать о каждом. Такой ответ заставил Олвина задуматься.

Szilaj föld szilaj emberek számára, akikben volt kitartás, hogy otthonukká szelídítsék ezt az ősi vadont. Nem tudhatjuk, hogy a híres Ebenezer Zane ezredes, a Henry Erőd építtetője és parancsnoka, nyugdíjba vonulása után miért döntött úgy, hogy itt marad, és megalapítja a Virginia állambeli Wheeling városát.

Azt sem tudjuk, hogy mi vonzotta ide barátját, Mike Finket, aki ben telepedett le négy mérfölddel feljebb a folyóparton, s egész hátralévő életében itt maradt, gazdálkodott, és a környék első fűrészmalmát működtette.

Azt sem tudjuk, hogy később az első üvegkészítők miért pont itt telepedtek le, és miért követték őket a többi mesterség képviselői. És azt sem tudjuk, vajon mi késztette ezeket az embereket arra, hogy ponyvás szekereiken nekivágjanak a zord Zane-ösvénynek és letelepedjenek, házat építsenek, családot alapítsanak, és a Nagy-folyónak ezen a partszakaszán éljék le az életüket. Meglehet, hogy a gazdag ártéri földek mozgatták meg a farmerek fantáziáját.

Az is lehet, hogy a környékbeli kő- és homokbányák szolgáltak kitűnő minőségű alapanyaggal az üvegkészítőknek. Sőt az is lehet, hogy a környéken növő különböző fafajták, valamint a folyón keresztül könnyen megközelíthető távolabbi piacok teremtettek jó lehetőséget a kádároknak és a bognároknak. Ám az is lehet, hogy az Ohio és az őt körülölelő évszázados hegyek varázsa volt a döntő, ahol kabócák ciripeltek, madarak énekeltek, és lágy szellő suttogott a fák koronáján.

Talán a tavaszi juhar édes a pénisz és a herék önmasszírozása, a végtelen, smaragdzöld erdőkön tündöklő napsugár, vagy a rohanó víz tükrén megtörő holdsugár okozta.

Ki tudja? Mindenesetre, azt biztosan tudjuk, hogy a szenet Mike Fink tizenéves fia — aki apja farmján nőtt fel — fedezte fel vadászat közben a folyó túlsó, nyugati partján.

Feltehetően a felfedezés után Finkék, Zane-ék és talán Davisék is, akiknek a közelben volt a kunyhójuk, tüzelőanyagnak használták a szenet igen bölcsen fával keverve. Mindez jóval azelőtt történt, hogy ban az akkor huszonöt éves John Fink a nyugati parton egy bizonyos McMahonnak nevezett patak mellett földet vásárolt Jacob Davistől, és megnyitotta a völgy első szénbányáját.

Sajátos, lapos fenekű uszályokat épített, megpakolta szénnel, és a folyón leúsztatta portékáját Kentucky-ig, később pedig egészen New Orleansig. A szénnel együtt eladta az uszályokat is, mivel nem volt lehetősége visszavontatni őket. A visszautat postakocsikon, lovon és gyalogszerrel tette meg. Régi feljegyzéseket lapozgatva feltűnik az olvasónak, hogy a Nagy-folyó felfedezésében leginkább az angolok, a walesiek és a skótok jeleskedtek.

Jöttek, és bölcs előrelátással, kitartással, erős kezekkel és szívós inakkal városokat építettek a vadonban. Vadhúson, halon, burgonyán, juharszirupon és szedren éltek. Wass Albert Eliza — 7— Munkájuk eredményét ruhára és gabonára cserélték.

Fűrészmalmokat építettek, kompokat, vontatóhajókat és gőzösöket működtettek.

Takaros rendben húzták fel sorban egymás után a házaikat, s a köztük futó utakat a környező domboldalakból kifejtett hatalmas, négyszögletes kövekkel burkolták. Amikor mindezzel elkészültek és a vadon megszelídült, új bevándorlók érkeztek, akik új álmokat és új tálentumokat hoztak magukkal.

Calaméo - Wass Albert Eliza

A görögök, az olaszok, a németek és a zsidók után a közép-európai áradat következett: szlovákok, magyarok és lengyelek szivárogtak be, friss arculatot adva a folyópartnak. Azért jöttek, hogy a bányákban és a gyárakban dolgozzanak. Számtalan apró javítóműhelyt alapítottak, éttermeket, kocsmákat, panziókat és szállodákat nyitottak, további színekkel gazdagítva a városok életét. A feketék a háborgó Délről érkeztek, s mivel otthonra találtak a dombok között, újabb szólamokkal bővítették a folyó hatalmas kórusát.

Az angolok, a skótok és a walesiek hidakat, utakat, bíróságokat, bankokat, könyvtárakat és iskolákat építettek.

A németek leginkább kereskedőházakat alapítottak. A többiek boltokkal, éttermekkel, szállodákkal, pékségekkel, húsfüstölőkkel, szeszfőzdékkel, borospincékkel és egyéb hasznos vagy haszontalan dolgokkal elégítették ki az emberi természetben rejlő vágyakat.

Miután megérkeztek, mindegyikük felépítette a saját templomát, és igyekezett megőrizni a saját zenéjét, a maga nyelvét és ősi szokásait, így egyre újabb és újabb hangok keveredtek ahhoz a színes forgataghoz, amely az idő múlásával egy jellegzetes és különös amerikai zeneműben olvadt eggyé.

Ám a fenséges csend, amely még Eb Zane-t és Mike Finket körülvette, zavaros zenebonává változott. A tiszta, friss levegőt füst szennyezte, a juharfák édes illatát pedig a szemét bűze nyomta el.

A régen élt elődök közül, akik először a hímvessző hüvelykje nem nyílik felálló állapotban ki ezeken az erdővel borított partokon, mára senki sem ismerne rá az egykor otthonul választott helyre. A szarvasok és a vadpulykák régen eltűntek erről a vidékről csakúgy, mint a csendes és meghitt esték, amelyek egykor úgy szálltak alá a szelíd dombokról, mint holmi lágy, aranyszínű fátyol, amit az angyalok szőttek a mennyben.

De a régi idők emlékei valahol azért mégis megmaradtak, mint ahogy a part első telepeseinek nyomait is őrzi ez a vidék a lelke mélyén. Noha ezek az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit.

Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki a Nagy-folyó susogó vize mellett. Belepve a múló idő pókhálójával vágyak és bánatok, győzelmek és kudarcok mind-mind itt vannak valahol.

Itt rejtőznek a vén fa árnyékában, amelyet egy régen élt ember ki tudja, milyen céllal ültetett. Meglapulnak a folyómeder zavaros mélységeiben, ahol egykor valaki az elemek haragjával dacolva életét kockáztatta, és cölöpöket milyen kenőcs a jó erekcióhoz le, Wass Albert Eliza — 8— hogy az elkövetkező nemzedékek biztonságban kelhessenek át a hídon.

Megbújnak a düledező pajta roskatag maradványában, mely elhagyatottan áll a domboldalon egy régen élt ember álmainak utolsó hírmondójaként, aki az állandóságot kereste ebben az örökké változó világban.

Meghúzódnak a félig elsüllyedt csónak szúette deszkáiban.

És itt vannak a szűk kisváros keskeny utcájának megfoghatatlan kacskaringójában is, néma mementójaként egy szomszédok között dúló hajdani viszálynak, mely akkor sok bánatot és szenvedést okozott, de az érzelmek múltával mára mindez szánalmas heg csak a város arcán. A múlt nyomai mindig fellelhetők, hiszen az itt élők a változások ellenére mindvégig ugyanazt az életet élik, és ugyanazokat az álmokat álmodják. A folytonosság titkos szálai mélyen beleszövődnek az idő takarójába, így nem egyszerű megtalálni és megmagyarázni azokat.

De mindig a megmagyarázhatatlan dolgok őrzik meg a lélek titkait, és a jövőnk érdekében éppen miattuk érdemes megismerni a múltat.

== DIA Könyv ==

Ebben a könyvben megpróbáltuk felkutatni és láthatóvá tenni ezeket a titkokat. Megkíséreltük felidézni néhány ember életét, akik hátrahagyták szétszórt lábnyomaikat a folyóparti homokon, mielőtt az idő gyors áramlatai örökre elmosták volna őket.

A múlt felelevenítése izgalmas kihívás, s csaknem reménytelen is. Másfélszáz év távlatából az arcok elmosódnak, és a parányi, ám a portréfestő szemének annál fontosabb vonalakat, amelyek ma már a hímvessző hüvelykje nem nyílik felálló állapotban, a fantázia finom ecsetjével kell újrafesteni. Ezért illendő, hogy elnézést kérjünk az apróbb eltérésekért, amelyek csupán a részletekben fordulnak elő, s így mára már nem láthatók tisztán. Hiszen a lényeg az emberi elképzelések, álmok, remények nagyságán és nemességén múlik, és azon, hogy mennyit sikerül a léleknek ezekből megvalósítani az élet során.

Sok esetben az eredmények nincsenek összhangban a a hímvessző hüvelykje nem nyílik felálló állapotban elvárásokkal, s ilyenkor kudarcról beszélünk.

Drámaiak vagy sem, a kurdarcok mindig tragédiák is.

A hosszú kocsányos tölgy, Quercus 9. Vukotinovics; austrialis Heuffel téli vagy hosszú kocsányu tölgy a leveleknél hosszabb kocsányon13 termett makkjának csúcsa horpadt,14 A kocsánytalan tölgy muzsdaly szine hasonlít a kocsá- nyoséhoz, néha olajosbarna, A héj tökéletesen sima.

A tragédiák azonban éppoly fontosak a belső világunk alakulásában, mint a sikerek. A kettő keveréke, vagyis az átélt tragédiáké és a sikereké, határozza meg a valóságnak azt az elemét, ami egy adott pillanatban ránk törő hangulatért felelős.

Azért az érzésért, amely a napnyugtában gyönyörködő és a múlt hangjaira figyelő embert elfogja. Ez a könyv ezeket az érzéseket kívánta megragadni, szavakba önteni és a szavak segítségével újraéleszteni a múltat, s a megfakult emlékekből hús-vér embereket gyúrni, akik éltek, szenvedtek, álmodtak és dolgoztak… aztán elindultak a nagy ismeretlenbe, hátrahagyva lábnyomaikat az Ohio partján… Wass Albert Eliza — 9— ELIZA 1.