Keverő pénisz


Fekete farkakkal kúrálják a narancsbőrt Kovács Bálint A mind képileg, mind tartalmilag kendőzetlenül naturalista Kánikulá-val ismertté vált, osztrák Ulrich Seidl Paradise-trilógiájának első darabja, a Paradise: Love - Szerelmet a feketepiacról azért olyan mellbevágó és keverő pénisz kellemetlen, mert a benne ábrázolt megannyi borzalomnak semmiféle ellenpontja nincsen - egyszerűen hiányzik belőle a "jó oldalnak" még keverő pénisz gondolata is.

Ez a film egy végérvényesen elrontott állapotról, annak bebetonozottságáról és öngerjesztéséről szól, azt mutatva meg, hogy a helyzet minden résztvevője egyaránt bűnös annak ilyesformán való alakulásában. Ha alaposan átgondolunk mindent, amit a Paradise: Love állít, és keverő pénisz utolsó szóig el is hisszük, tulajdonképpen azonnal fel kellene vágnunk az ereinket.

Még pénisz, szilikonok és pillangók

A Kenyába érkező európai vendégeket fogadó all inclusive hotelek és a strandon a kulcstartók, karkötők és szafarik mellett főként szexuális szolgáltatásaikat a Sugar Mamáknak idősödő, pénzes keverő pénisz szexturistáknak ajánlgató Beach Boyok világában játszódó filmben az egyik oldalon a fehér kultúrbarbárok állnak, akik magukra csak "white lady"-ként utalnak, és akik nemhogy emberszámba nem veszik az afrikaiakat, de még állatiba sem.

Akik szó szerint idomítják a nekik udvarló fekete férfit, hogy hogyan kell civilizáltan megfogni egy nő mellét úgy, hogy a gazdája ne érezze tárgyiasítva magát, vagy hogy mennyire kell bedugni csókolózás közben a másik szájába a nyelvet.

Akik röhögve német szavakat tanítanak az afrikai pincérnek, aztán napszemüveget adnak rá, hogy még mulatságosabb legyen a helyzet. Akik barátnőjüknek meztelenül táncoló fiút vásárolnak a születésnapjára, aztán masnit kötnek a farkára, és ha ezek után nincs rövid időn belül merevedése, akkor szó nélkül kidobják a szobából.

keverő pénisz az erekció potenciájának elvesztése

A másik oldalon pedig az afrikaiak állnak, akik viszont aláfekszenek az európaiak elvárásainak, és ha kell, zebracsíkos ruhában adnak elő nekik "autentikus" népzenét, és akik számítóan, pontos, pszichológiailag is kidolgozott haditerv alapján zsákmányolják ki és végeredményben alázzák meg az öregedő, elhízott fehér nőket és persze saját magukat is.

Akik pontosan tudják, mi kell a vendégnek - szerelem és gyengédség - úgyhogy meg is adják mindezt, majd egy-két nap után a csillagokat is lehazudják az égről, hogy pénzt csikarjanak ki belőlük, végül otthagyják őket, és visszatérnek a feleségükhöz.

keverő pénisz először eltűnt az erekció

Seidl eközben csak úgy mellesleg remekül ábrázolja a kultúrák találkozásának valósághű abszurditását, a békés pihenésre vágyó európaiakkal, akik egy jelképes korlát egyik oldalán napoznak, azt színlelve, hogy nem is látják a másik oldalon ácsorgó, csóró sefteseket; meg a luxushotelektől néhány száz méterre található nyomornegyedekkel.

A rendező a lehető legnaturalisztikusabb, minél inkább tabudöntő, az esztétikumnak még az írmagját is kerülő képeket használ: csúnya, elhanyagolt, elhízott testeket mutat, ocsmány fehérneműben parádézó, pirosra égett, narancsbőrös, vulgáris nőket, és üresfejűen vigyorgó, petyhüdt farkukat megereszkedett mellekhez veregető férfiakat.

csökkent potencia és erekció merevedés, amikor felkeltik

A kínos érzést pedig csak növelik a sajátos dialógusok: a metaforikuson túl a szó szerinti kommunikációképtelenséggel, az angolul makogó, mindent kétszer elmondó osztrákokkal, meg az angolt, a németet és néha a szuahélit keverő afrikaiakkal, primitív és minimális szókinccsel, rémes kiejtéssel. Mindez azonban egy pontosan átgondolt, hatásos folyamat része: éppen ennyi kizökkentő, felkavaró, az elviselhetőség határáig közönséges jelenet kell ahhoz, hogy érthető legyen mindennek a miértje.

Hogy azért olyan keverő pénisz minden, mert az emberek nem veszik emberszámba a másikat, nem emberséggel közelednek egymás felé. Az egyik gyakorlatilag majomnak nézi a másikat, az meg őt egy különös gépnek, amiből akkor jön ki a pénz, ha beledobsz öt jó mondatot, és beledugod a farkadat.

Különleges ajánlatok

Erről az emberségnek nevezett valamiről, pontosabban ennek a teljes és abszolút hiányáról szól valójában a Paradise: Love; arról, hogy ez talán már végleg kiveszett a világból.

Ez keverő pénisz jó esetben mindennek az alapját képező humanitás az, amelyről az afrikaiak a filmben már rég letettek - talán a mindent felülíró szegénység, talán a fölényeskedő európaiak miatt - s így már sem magukat, sem a turistákat nem tudják fogakkal karcolt pénisz kezelni, ahogyan az egy jobb világban normális lenne.

És ez - a szexuális izgalom fokozott erekció embert méltó módon, felemelően összekötő kapocs - az, amit a főszereplő, Teresa meg akar keverő pénisz nem pár orgazmust vagy egy újfajta, más színű élményt akar, hanem azt, hogy valaki a külseje ellenére és azzal együtt meglássa benne, ami szép.

Hogy keverő pénisz azt kapja, amit a férjétől vagy a pasijaitól kapott: megjegyzéseket a testére, elvárásokat ahhoz, hogy megfelelőnek minősítsék a külsejét, undorodást a fanszőrzetétől vagy a megereszkedett mellétől.

Dákó mustra :D

Teresa azt akarja, hogy nagyon, nagyon hihetően hazudjanak neki - annyira hihetően, hogy végül tényleg elhiggye a hazugságokat. Remek, visszatérő eleme a forgatókönyvnek, hogy Teresa keverő pénisz kérdezi meg a nyilvánvalóról alkalmi szeretőit - hány fehér nőt hoztak már fel a szobájukba, tényleg szeretik-e - hogy végül azt érezze, amit ilyen sokszor mondanak, már csak igaz lehet. Teresa tragédiája, hogy idővel mégis rá kell jönnie: ezt az olyannyira hiányzó, ritka dolgot, az emberségességet nem lehet színlelni, mert ha nincs meg valahol mélyen két ember közt, akkor senki nem lesz, aki úgy gondolja szépnek a csúnyát, hogy valóban el is higgye azt.

  1. Pénisznövekedés akár mennyire
  2. Hány nap után helyreáll az erekció

Mintha Seidl azt állítaná, hogy mindnyájan magunk maradtunk, mert ebben a világban már nincs meg ez az érzés vagy létállapot - talán ezért kap hangsúlyt a filmben, hogy több heti külföldi tartózkodás után, Teresa még a születésnapján sem érdekli annyira sem a lányát, sem bármilyen rokonát, hogy ha maguktól nem is hívják fel keverő pénisz, legalább a telefonjukat felvegyék, ha ő telefonál haza.

Mindeközben - és ez már nem a film, hanem nyara - Amszterdam belvárosának közepén, a vöröslámpás negyedben, fényes nappal japán turista lép ki megilletődötten egy prostituált szobájából; a pár perce a behúzott függöny előtt várakozó társai lelkes tapssal fogadják.

A kurvák összenéznek a hátuk mögött, és gunyorosan kifigurázzák a tapsot. A Paradise: Love-ban az a félelmetes, hogy Ulrich Seidl csupa olyasmit keverő pénisz meg nagyban, sarkítva, ami kicsiben tényleg itt van az orrunk előtt.