Merevedést vált ki az alvóban, H. G. WELLS: MIKOR AZ ALVÓ ÉBRED

Az Index szétverése elleni demonstráció beszámolóját olvastam el az Indexen.

Kilenc alvópóz, ami rengeteget elmond a párkapcsolatodról player. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Aztán persze mindenhol máshol is, mert hát nem nagyon jött szembe semmi más. Képek tömegről, kézzel készített táblákról, maszkokra írt elégedetlenségről, fájdalmas tekintetekről, égre emelt, ökölbe szorított kezekről. Nem csökkent a hiányérzetem.

Tegnap este óta nem csökken. Valami nagyon mellément tegnap, ezen a demonstráción. Illetve ugyanolyan volt, mint mostanában mindig. Kimentünk az utcára, néhány ezren.

Kilenc alvópóz, ami rengeteget elmond a párkapcsolatodról

Mert valaki — most éppen a Momentum, meg még néhány csatlakozó párt — meghirdetett egy tüntetést, kitűnő ritmusérzékkel, felismerve, hogy most van egy olyan pont, ahol a társadalom egy kellően jelentékeny része fel van háborodva, tehát ki lehet őket vinni az utcára, lehet velük vonulni keresztül a városon, és a végén lehet szónokolni egy színpadról. Aztán haza lehet mindenkit küldeni.

• Solutab unidox és pénisz
• Urfi Péter Visszafogottabb feltételezések szerint is magyarok százezreinek kellene ácsorogniuk az alvásklinikák váróiban, de a többség azt sem tudja, hogy léteznek ilyenek.

Annyira rohadtul unalmas már merevedést vált ki az alvóban az egész. És mégis figyelemre méltó, mert úgy tűnik, képtelenek vagyunk tanulni abból, ami körülöttünk történik.

Tüntetések nulladik lépése: csak akkor hirdetjük meg őket, ha akarunk is mondani valamit. Attól ugyanis, hogy igény van rá, nem feltétlenül lehet értelmesen meg is valósítani azt.

Hiába lesznek ugyanis egy demonstráción borítékolhatóan sokan, ha az ügy mozgósító erejű márpedig ez egy olyan ügyha ezt nem sikerül értelmezhető politikai cselekvésbe fordítani, akkor csak egy felesleges szelepet nyitottunk, amin a felgyűlt gőz anélkül távozik, hogy annak bármilyen célja, értelme, eredménye lenne. És hát tegnap nem sikerült bármi ilyet célt, értelmet, eredményt a megjelent ezrek előtt felmutatni. Vagy hát persze nézőpont kérdése: ha a demonstráció arra akart kifutni, hogy néhány ezer ember kiadja magából nyilván nem csak, de azért e pillanatban főleg az Index miatt érzett frusztrációját, miközben a Momentum magát fényezi, és a szélen romantikusan egymásba lengedez a DK és a Jobbik zászlaja, akkor végülis rendben volt a tegnap.

Csakhogy ennek a demonstrációnak, ha lett volna bármi értelme, az nem ez lett volna.

Hosszú agonizálás után egy rendkívül látványos és brutális végjátékban lefejezték az Indexet, hogy aztán a szerkesztőség emberi tartásból példát mutatva egyként felálljon. A tegnapi nap erről, merevedést vált ki az alvóban, egy több mint két évtizedes lapról kellett volna, hogy szóljon.

Az Indexről, és ami még fontosabb: az Merevedést vált ki az alvóban olvasóiról, hiszen olvasó nélkül nincs lap. Mégsem ez történt.

A Pesti Divatlap szerkesztхje

Mert vegyük például a beszédeket. És nem azért, mert én ilyen rendkívül okos ember vagyok, hanem azért, mert ezeket a beszédeket már hallottuk máshol, máskor. Csak akkor nem az Index volt a tüntetés ürügye, hanem mondjuk a Népszabi, vagy a civilek, vagy a rabszolgatörvény, vagy bármi, amiért az elmúlt években utcára vonultak az emberek. Mégis meglep az a cinizmus, amivel valaki komoly hangon tud olyat mondani, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor ben jó helyre kell húzni az ikszet.

Alvászavarok - Miért horkolsz, kis Balázs?

Tényleg, barátom, ennyi lenne a megoldás? Oszt mégis hova a pitlákos kurvaéletbe kell akkor majd húzni az ikszet? Vagy elég annyit tudnom erről, hogy nem a Fideszre?

Szóval jó, hogy legalább van valamiféle jövőkép. Ja, nem. És akkor ott van még Hadházy Ákos, aki másfél éve kivitt egy tüntetésnyi embert a Kunigunda útjára, és azóta képtelen túljutni ezen a témán. Valaki ugyan egyszer elmesélhetné neki, hogy ezzel a húzásával a teljes rabszolgatörvény-ellenes tüntetéssorozatot sikerült tökön szúrnia, de még tegnap este is a hírhamisító Papp Dánielről regélt, és a Kunigunda útjára álmodta a tömeget.

Ja, és persze szétszórt néhány Nemzeti Konzultációt, mintha ennek a totálisan értelmetlen akciónak bármilyen tétje lenne nincs, ahogy nem volt az Európai Ügyészséges aláírásgyűjtésnek semvagy megrengetné az orbáni rendszert nem fogja, hiszen maga a rendszer is tudja, hogy sem a konzultációnak, sem az az elleni tiltakozásnak nincs semmilyen jelentősége.

És őszintén mondja meg nekem valaki: jobb nekünk attól, ha Fekete-Győr András azt sulykolja az arcunkba, hogy Orbán öreg, pocakos, és fél tükörbe nézni?

A furcsa szó megzavarta. A három férfi közül kettő összesúgott. Tizedes rendszerről tettek gyorsan egy pár megjegyzést, amit nem értett meg. Hogy mondta? Milyen sokáig?

Persze, a lelke mélyén mindenki szeretné azt hinni, hogy a miniszterelnök egy sötét sarokban rágja a körmét, és az alvós maciját szorongatva szorong, de ez teljesen felesleges gondolat. Attól, hogy az ellenfelet infantilizáljuk, testi adottságain és vélt vagy valós lelki szorongásain rugózunk, nekünk egy jottányit sem lesz jobb a helyzetünk.

Mert akkor is megtörténik, amit szívünk szerint szeretnénk elkerülni. Amíg hagyjuk, ugyebár. Mégis mi más volt felkínálva alternatívaként? Persze én értem, hogy a politikusok dolga az, hogy elhitessék az emberekkel, hogy majd ők képesek lesznek kormányt váltani, és utána kormányozni. De ha már itt tartunk, ez a tüntetés erre sem volt jó. Voltak pártzászlók, naná. Meg néhány politikus kisebb-nagyobb lendülettel felkapaszkodott a Karmelitához is, hogy ott kifulladva álldogáljon, esetleg a szerencsésebbek még nyilatkoztak egyet, hogy azért ők is benne legyenek a mai hírekben.

Aztán hazamentek ők is. De egység nem volt, hiányzott az elmúlt években oly sokat mantrázott összefogás lobogtatása is, ez a tüntetés pedig csak az érintkezésben lévő fiúk péniszei meghirdető Momentumról szólt, arról, hogy Fekete-Győr András merevedést vált ki az alvóban papír nélkül is tud többezer ember előtt beszédet mondani, amiben bátran ekézi az Orbán-kormányt — biztos remek miniszterelnök-jelölt lenne belőle, hát nem?

Mindeközben persze alapvetően abszurd, hogy a független sajtó felett érzett aggodalmat pártok csatornázzák demonstrációba — de egyben azt is jól megmutatja, hogy hol tartunk jelenleg a sajtószabadságért vívott küzdelemben.

Mert miközben pártok saját működési elvükből fakadóan logikusan pártpolitikai célokra használnak egy ilyen eseményt, a sajtó maradék, talpon maradt része szolidaritást vállal, siratja a piaci vetélytársat, de egységesen nem mozdul. Miért is tenné, amikor értelmezhető érdekvédelem nincsen, közös akarat sincsen, és a nap végén mindenki kattintásból és hirdetésből él? Őszintén szólva ha valaki végiggondolná, hogy mitől vált ilyen végtelenül kiszolgáltatottá a magyar sajtó a kormányzati akaratnak, nem azzal kéne hitegetnie magát, hogy Orbán Viktor fél belenézni a sajtó által elétartott tükörbe, hanem fel kéne ismernie, hogy a kilencvenes évek óta egy rendkívül rossz konstrukcióba vagyunk belemerevedve, amelyet a kormányok habitusuknak megfelelően használnak — a NER például pusztításra.

Azt kéne belátni, hogy a sajtópiac alapjai rogyadoznak, amikor az állam mint hirdető korlátlan mennyiségű pénzt tud önteni az egyik irányba, míg a másikba még azokat a csapokat is képes elzáratni, amelyek felett elméletileg nincs befolyása.

Első lépésként ez ellen kéne fellépni — bár ki is tenné, amikor mindenki a rendszerbe simulva igyekszik fennmaradni, túlélni, kihúzni valahogy? Teszünk is, persze: kimegyünk a tüntetésre, meghallgatjuk, amit meg kell, dühöngünk, aztán hazamegyünk.

Ettől lenne változás? Hogy néhányan egy színpadról megint elmondják, hogy elfogadhatatlan, amit a kormány csinál, hogy lebontják a jogállamot, hogy szétverik a sajtószabadságot, meg a többi blabla, amit unalomig ismerünk már?

Politikusok rakják ki a Facebook-profilképükre, hogy nincs másik Index, aztán jónapot? Nem kerül semmibe benyilatkozni a sajtóba, hogy szolidaritás, és nem fáj senkinek, ha valaki pocakosnak nevezi a miniszterelnököt.

Vagy arra volt jó ez a tüntetés, hogy lássuk, milyen sokan aggódunk még Magyarország állapotáért? Hát őszintén szólva ahhoz nem voltunk elegen, hogy ennek legyen bármiféle jelentősége. Most temettük el végleg a gondolatot, hogy vannak még határok, amiket a kormány nem mer átlépni? Dehogy, hiszen ha csak a sajtóra nézünk, emlékszünk az Origo vagy a Népszabadság esetére, és bár rendkívül méltatlan, de nem beszélünk róla eleget: megannyi vidéki lap is áldozatul esett az elmúlt évtizedben így-úgy a hatalmi erőszaknak.

Szóval határátlépésből is láttunk már jónéhányat. És igen, most az Index is eljutott erre a pontra, visszafordíthatatlan folyamat eredményeként olyan károkat szenvedett, amiből nem lehet felállni többé.

Ha sérült, akkor nem tegnap sérült, ha nincs már, nem aznap halt meg, amikor Dull Szabolcsot kirúgták, ha még életben van, nem most került tetszhalott állapotba.